Attól a pillanattól kezdve, hogy iskolás lettem, én is mindig tanítani szerettem volna. Már másodikos koromban olvasókártyákat készítettem a napköziben az elsősöknek. Sok olyan tanárom volt, akik megerősítették bennem, hogy gyerekeket tanítani a legjobb dolog a világon. Azzal, hogy biológia-földrajz szakos tanár lettem, a vágyam teljesült.
A tanítás mellett roppant izgalmasnak tartottam olyan anyagok készítését, amelyek a gyermekek információhoz jutását, a világ megismerését szolgálják, illetve a szülőket is segítik.
Amikor a saját gyermekeim megszülettek, még jobban átláttam, hogy a tanítás nem az iskolában kezdődik. A születésüktől kezdődően próbáltam az idejüket hasznos, értelmes játékokkal is kitölteni.
Az Anya, taníts engem! című könyvemben összegyűjtöttem azokat a tevékenységeket, amelyek amellett, hogy színesítik a gyermekek hétköznapjait, apró lépésekben tágítják az értelmüket.
A munkámban a legjobban talán a munkafüzetek összeállítását kedvelem. Örülök, amikor arra gondolok, hogy a kis buksik kigondolják a feladatokra adandó válaszokat, és az apró kezek rajzolnak, összekötnek, áthúznak, bekarikáznak stb. A feladatokkal töltött időben pedig értelmileg fejlődnek, okosodnak.
A sors úgy hozta, hogy egy időben óvodások iskolára való felkészítésével is foglalkozhattam. Örömteli volt ez a munka, sok kísérletezéssel, próbálkozással járt, mire kialakult egy olyan program, ami valóban sok kisgyermek iskolakezdését tudta megkönnyíteni.
A módszert szerettem volna minél több kollégával megosztani, így jött az akkreditálás gondolata. A tanfolyamokon boldogan mutatom meg a gyermekfejlesztéssel foglalkozó kollégáknak azt a feladatsort, ami már sok-sok kisgyermek sikeres felkészítését lehetővé tette.
A munkámban szerencsésnek tartom magam, mert mindig azt csinálhattam, amit szeretek.
Deákné B. Katalin
Deákné B. Katalin
Gyermekfejlesztési tanácsadó
A gyermekeinknek és az unokáinknak olyan jövőt szeretnék, amiben megértik és megélik mindazt a szépet és jót, ami a földi élet kínál. Nem a gazdagságra, a fényűzésre gondolok, hanem egész másra.
Annak megértésére, hogy a földi élet maga a csoda. Hogy minden földön élő ember meglássa:
A felnőtteknek úgy kellene élniük, hogy mindezt megmutassák a gyermekeiknek.
Közös feladatunk, hogy a gyerekeket úgy neveljük, hogy műveltek, kiegyensúlyozottak, egymással harmóniában élő, boldogságra képes emberekké váljanak. Ha ez nem sikerül, nem jól végezzük a munkánkat.
